A tarlóhántás az aratás és a szalma betakarítása után a soron következő legfontosabb feladat. Időben történő elvégzése hatással van a talaj vízháztartására és a gyomok egyenletes kelésére. A kezdetekben ekét, később tarlóhántó ekét használtak a tarló hántására, melyek jellegzetessége, hogy kisebb ekefejekkel, viszont a közép- és mélyszántó ekékhez képest általában több eketesttel készültek. A Zetor 25 K traktorok megjelenésével a függesztett ekék is elterjedtek, így a tarlóhántó ekék is, amelyek egyes típusait kifejezetten ehhez a traktorhoz a Zetor gyártott 5-fejes változatban. Voltak próbálkozások a kultivátorral történő tarlóhántásra, de az adott eszközök nem voltak alkalmasak erre a feladatra. 1963-ban a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár bemutatta az első egyirányú tárcsás boronáit ET és ETB típusjellel. Ettől kezdve a tárcsa, szakszerűbb nevén a tárcsás borona lett a tarlóhántás és tarlóápolás  legalapvetőbb és legelterjedtebb eszköze. 1968-ban újabb tárcsatípus jelent meg, az úgynevezett X tárcsa, amely egy kétsoros tárcsás borona, melyen a 4 darab tengely - amire a tárcsalapok vannak felfűzve - X alakban helyezkednek el. Az első ilyen tárcsa az XT volt, amelyet a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár szombathelyi gyáregysége gyártott. Többféle szélességben készült, de eleinte csak az Mtz-50-es traktorhoz. Már ezelőtt (1967) is gyártott az MMG X-tárcsát KTB típusjellel, de ez még nem rendelkezett hidraulikusan működtethető szállítókerekekkel, szállításkor egy emelőszerkezettel kellet mankókerékre helyezni a tárcsát. Még ebben az évben megjelent az ET tárcsák függesztett változata FET-3 típusjellel.  A nagy teljesítményű Kirovets és T-150 traktorok megjelenésével megkezdődött a nagyobb munkaszélességű tárcsás boronák gyártása is, melyek sokszor így is kicsinek bizonyultak és kettőt kellett egymás mellé kapcsolni (leginkább a termelési rendszerekben - IKR, BKR, stb.). Ezek a nagyobb munkaszélességű tárcsás boronák már több tagból állnak, a szárnyrészek szállításkor felhajthatók hidraulikus munkahenger segítségével. A munkamélység beállítását és a gép szállítási helyzetbe történő emelését a járókerekek hidraulikus munkahengerrel történő mozgatásával lehet végezni. A munkamélységet a tárcsa hosszanti vízszintességének változtatásával is lehet állítani, a vonórúd segítségével. Az újabb tárcsákon már két fajta tárcsalapot lehet megkülönböztetni, csipkés vagy sima tárcsalapokat. A csipkések általában az első sorban helyezkednek el, így kötött és száraz talajokon is a talajba tud hatolni, a második sima tárcsalap-sor pedig könnyebben tudja végezni munkáját. Az XT tárcsák továbbfejlesztett és növelt munkaszélességű változatait már a Mezőgép Kecskemét gyártotta 1977-től és ezen típusok mellett más fajta tárcsákat is gyártott, mint például a TN 700-as. A Rába-Steiger traktorok gyártása előtt Steiger-Cougar I-es erőgépekből dolgozott néhány darab, ezekhez különös kialakítású amerikai tárcsákat hoztak. 1977-től a Rába gyár IH licensz alapján a Rába-Steiger erőgépei után megkezdte a Rába-IH 10-770 és Rába-IH 10-490 sorozatú tárcsás boronák gyártását. A 10-770 sorozat a nehéz, a 10-490 a könnyű tárcsás boronák típusjele, mindkettő V elrendezésű és mindegyik sorozatba három munkaszélességű típus tartozik. Egyes nehéztárcsa típusokra opcióként pálcás hengerborona-sor, vagy függesztőberendezés is felszerelhető. A 80-as években ezek a Rába-IH típusok voltak a legnépszerűbbek.  A tárcsákat a 70-es és 80-as években az adott erőgépkínálatnak megfelelően alakították ki, a legnépszerűbbek a Zetor Crystal-KXT és a Rába-Steiger-Rába IH 10-770/10-490 gépkapcsolatok voltak, amelyek időtállóságát bizonyítja az, hogy ma is még sok dolgozik közülük a magyar földeken. A nyolcvanas évek közepétől a hazai mezőgép ipar egyik legfeltűnőbb terméke a tárcsás boronák kategóriájában  az Agrikon Kecskemét által gyártott NT-3,3 szupernehéz tárcsa volt. A mai napig gyártásban lévő tárcsa két munkaműveletet végzett egyben, a tarlóhántást  és szántásnak megfelelő mélységű talajforgatás. Csak a 300 LE feletti teljesítményű nehéztraktorokkal végzett rendeltetésének megfelelő minőségi munkát. A tőkés importból beszerezhető tárcsás boronák közül a legkülönbözőbb gyártmányok kerültek beszerzésre a világ minden tájáról. Csak néhány a sok típus közül mely a hetvenes évek végén , illetve a 80-as évek elején érkezett hazánkba az Iparszerű Gabonatermesztési Program keretében: Amerikai John Deere-330, 360, Wilbeck-1542, IH-780, a barziliai Rome Tach-16, keleti importból pedig a szovjet BDT-7, és a Fortschritt B-jelzésű tárcsák kerültek behozatalra
    A tarlóhántás egy másik közkedvelt eszköze a nehéz kultivátor. Sokféle változatban és többféle - egyes típusoknál cserélhető - munkaeszközzel készültek. A tarlóhántásban történő alkalmazásuk a tárcsához képest sokkal később kezdődött meg, mivel nem is gyártottak a 60-as és 70-es években olyan kultivátorokat, amelyek alkalmasak lettek volna erre a feladatra. A 80-as évek elejétől a Mezőgép Kecskemét gyártott nehézkultivátort NK típusjellel, amely 2 féle munkaszélességben készült, félig függesztett változatban. Az NSZK-ban gyártott RAU-Multitiller elvileg szántáselmunkáló és magágykészítő gépnek számít, de tarlóhántásra is alkalmas, mivel sokféle munkaeszköz készült hozzá, és ezeket is többféle kombinációban lehetett felszerelni rá. A gépnek rendkívül sok változata volt ennek köszönhetően, volt olyan is, amelyre a kultivátor kapák helyett lazítókéseket szereltek fel. Leginkább napraforgó- és kukoricatarló hántására használták, mivel a hátsó (esetenként első) tárcsasorok jó aprítómunkát végeznek. A német cég másik két terméke a Rau-18 és Rau-21 szántóföldi kultivátorok a nyolcvanas évek elején jelentek meg a magyar gazdaságokban, sőt az egyik típust még a Kecskeméti Mezőgép Vállalat is elkezdte gyártani licenc alapján. További importból származó tarlóhántásra alkalmas szántóföldi kultivátorok voltak a dániai Kongskilde VF-25, az amerikai  John  Deere-1600 és Flex King, a német Rabewerk AGRF-21. A szántóföldi kultivátorok egy másik különleges csoportját alkotják a IH Conser-Till változatok, amelyek közül a legelterjedtebbek a hazai gyártású Rába-IH Conser-Till 6000 és 6500 típusok voltak. A hazai körülmények között előnyösen alkalmazták például kukoricatarló hántására és szármaradvány bedolgozására mivel egy tárcsasor helyezkedik el a rugós kapák előtt, amely éles, egyenes kialakítású, kis osztású tárcsalapokból állt. Hasonló kialakítású a John Deere traktorok után itthon alkalmazott John Deere-1710 Mulch-Tiller elnevezésű eszköz is.