Napraforgó adapterek

    Napraforgót hazánkban a 60-as és 70-es években a mezőgazdasági nagyüzemek 130-150 ezer hektáron termeltek, az 1980-as években az olajnövény termő területe meghaladta a 200 000 hektárt, a terméshozam, pedig elérte a 2 tonnát hektáronként. A hatvanas években a betakarítása, a napraforgó tányérok kézi levágásával, összegyűjtésével és kombájn vágóasztalába borításával és kicséplésével történt meg. A hetvenes évek elején jelentek meg a Mezőgéptröszt békéscsabai vállalatának, a KLADO-nak a gyártmányai, az NA napraforgó betakarító adapterek, melyek az arató-cséplő gép eredeti gabona vágóasztalára szerelhetők. Az 1,5 m átmérőjű motolla háromlapátos kivitelű, gabonaarató motolla helyére szerelhető. A tengelyig érő drótháló a tányérok visszahordásának megakadályozására szolgál. A gumilapok csökkentik a tányér és a motolla ütközését. A magas rendválasztók a növénysorok szétválasztását végzik. A szárakat kb. 1,3 m-re előrenyúló tányéremelők vezetik a vágószerkezethez, aminek magasságát a megdőlt szárak figyelembevételével kell beállítani. A levágott szárak tányérral együtt a csigán és a ferde felhordón keresztül a dobba kerülnek. A lemorzsolt és megtisztított szemek a tartályba jutnak. Az adapter hajtása egyezik a gabonaarató szerkezetével. Az NA adapterek típustól függően 6-11 sor betakarítására alkalmasak. A ZMAJ-4,9 típusú jugoszláv adapterek a Claas Dominátor 80 és 100 kombájnokkal kerültek hazánkba, felépítésük lényegében megegyezik az NA adapterekével, azzal a különbséggel, hogy itt kisebb a motolla (0,8 m), ami előtt a tányérokkal való ütközés csökkentése céljából terelőpajzsot helyeztek el.
   A hetvenes évek végén, 1977 környékén jelentek meg motolla nélküli behúzó csigás SNA adapterek, amelyek Bizon Gigant, Claas Dominator, és E-516 kombájnokra szerelhetők voltak. A felülről félig beborított behúzó csigák forogva, vezetőléc mellett terelik hátrafelé a szárakat, amelyeket a csiga a felső végénél elhelyezett ívelt állókésnek szorítva vág el. Az elvágott szárak és tányérok a terelőcsigán és a felhordón átkerülnek a dobba. A gép első változatán a sortávolság 55 cm volt. A szerkezet előnye, hogy nincs motollája, így annak a vesztesége is elmarad. A száraknak a terelőcsigán való átbukását drótháló akadályozza meg. Az SNA adapterek először 8 és 12 soros kivitelben készültek. Ugyanezt a rendszerű szárterelőt alkalmazták a korábban szovjet-bolgár kooperációban készített PSP-1,5 típusú 6 soros adaptereken is, az SZK-5 kombájnokra. 1982-ben jelent meg az SNA-101 a  régi SNA adapterekhez hasonló kialakítású, de már 70-76 cm sortávra vetett napraforgó betakarításához kialakított 10 soros kivitelű adapter, amelyet csak Claas Dominator 105 és 106 kombájnokra lehet felszerelni. A DON-1500 kombájnokkal 1985-ben érkeztek meg az első PSP-10 adapterek, melyek a legjobban az SNA-101 típusokra hasonlítottak Ezek mellet a 80-as években egyre nagyobb divat lett, főleg költség csökkentés miatt a kukorica csőtörő adapterek átalakítása napraforgó betakarításra. Az üzemi megfigyelések alapján megállapítható volt hogy a behúzó csigás adapterek dolgoznak a legkisebb betakarítási veszteséggel, a legnagyobb veszteség pedig a kukorica csőtörő és az NA adapterekkel végzett betakarítás esetén jelentkezett. Ennek ellenére még mindig sok helyen e két utóbbi megoldást részesítik előnyben.