A járvaszecskázók vontatott vagy önjáró kivitelben készülnek. A vontatott gépek főleg a kis teljesítményük (30-50 t/h) és az önjárókénál általában rosszabb minőségű szecska miatt lassan kiszorultak a nagyüzemi gyakorlatból. Az önjáró szecskázók, a nagyüzemi termelési viszonyok között, az arató-cséplő gépekhez hasonlóan alapgépei a mezőgazdasági termelésnek. Nagyüzemi szinten a korszerű kérődző állattartás nélkülözhetetlen eszközei ezek. Használatuk a zöldtakarmány ellátásban mindennaposak. A szenázs alapanyagát képező szálastakarmányok, a silókukorica nagy többségét, a cső és a teljes növényi zúzalék alapanyagát pedig teljes egészében önjáró szecskázókkal takarították be nálunk az 1970 után. Az 1980-as években jelentősen bővült itthon is a szecskázó választék, és ez a lehetőség a következőkben tovább szélesedett.  Az önjáró silózó gépek változatos kivitelben és nagyságban készülnek. Az adapter által betakarított anyag terelőcsigán át kerül a tömörítő etető hengerekhez. Az összenyomott anyag a szecskázódobba kerül. A felaprított szecskát a dob, esetenként egy dobóventillátor segítségével, a gép mellett haladó pótkocsiba fújja. A két első kerék nagy méretű mechanikus vagy hidrosztatikus hajtású, a hátsók kerekek általában hidraulikus kormányzásúak és kisebb méretűek. Ellenkező járószerkezet kialakításokra is volt példa a Fortschritt E-290, Hesston 4000-es és 7000-es sorozatú, vagy a KSZK-100 típusú önjáró silózóknál. Az önjáró silózó gépekhez általában szántóföldi vágóasztal, rendfelszedő adapter, továbbá silókukorica-betakarító asztalos, soros vagy sorfüggetlen adapter tartozik. Az adapterek nagy részét az itthoni Mezőgép Vállalatok állították elő (Békéscsaba, Szolnok-Törökszentmiklós, Győr) Egyes nagy teljesítményű gépek áteresztőképessége elérte a 100 t/h-t. Az Önjáró szecskázó gépek legelső és egyben meghatározó sorozatai hazánkban a Fortschritt E-280 típus majd annak tovább fejlesztett E-281, E-281C változatai voltak, amelyek a 70-es évek elején kerültek a hazai mezőgazdasági nagyüzemekbe. Aztán sorra jelentek meg a szomszéd országok gyártmányai is mint az SPS-420 vagy a KSZK-100 silózók.
       A termelési rendszerek megalakulásával megjelent sok nyugati és tengerentúli gyártó terméke, mint pl a Hesston vagy a John Deere márkájú silózók, vagy az igen érdekes kialakítású Dronningborg Dánia 5500 típusú önjáró szecskázógép is. A 70-es évek vége felé megérkezett az akkoriban már hazánkban is elismert nagy német betakarítógép gyártó, a Claas, az első Jaguár 80SF silózókkal, amik hasonlóan nagy népszerűségre tettek szert mint márka társaik,  magas áruk ellenére is. 1981-ben és 1982-ben megjelentek a tovább fejlesztések, megkezdődött az akkor már régi Fortschritt E-290 prototípus továbbfejlesztett változatának hazai tesztelése. A John Deere-5400 silózók után újabb nagyobb teljesítményű, de a régihez hasonló kialakítású John Deere típusok álltak munkába az országban. 1982-ben megérkezett az SPS-35 TORON Csehszlovák gyártmányú nagy teljesítményű SKODA diesel motorral hajtott silózógép is. Majd szorosan követte az előbb említett TORON silózót, a lengyel változata mely ORKAN néven került piacra. Egyre nagyobb teljesítményű motorral készültek az önjáró Hesston silózók. Munkába álltak az első Mengele gyártmányú német önjáró szecskázók is. Egyedül a Fortschritt E-281 C és a szovjet KSZK-100 maradt változatlan. Az E-281-C típus továbbra is a legnagyobb darabszámban dolgozott a gazdaságokban, de már látni lehetett, hogy egyeduralma hamarosan megtörik, az egyre vegyesebb önjáró szecskázógéppark kiszélesedése miatt. 1985-ben bemutatták hazánkban az új Claas Jaguar 600-as szériát, amely rendkívül jó kialakítása robusztus külseje, különösen nehéz terepviszonyokat leküzdő járószerkezete és nagy silózási teljesítménye miatt hamar közkedvelt lett, és népszerűsége azóta is töretlen. Először a 670-es majd a 690-es típus is bemutatkozott. A megszokottnál jóval többféle adapter volt hozzá csatlakoztatható. Alig pár évre rá megjelent a továbbfejlesztett modernebb vezetőfülkével ellátott 695-ös típus is. A Claas Jaguárok egyik legnagyobb érdekessége az hogy a silózáson kívül, rendkívül jól használható volt cukorrépa betakarításhoz is mivel az akkor kapható tolt rendszerű cukorrépa betakarító adapterek (Kleine KR-6E és STOLL MRG 6) egy segéd függesztő berendezés segítségével üzemeltethetők voltak velük. Így nem csak a silózásban de más növénytermesztési ágazatban is ki tudták használni e gyártmányok sokoldalúságát. Később nagy teljesítményű kaszáló adaptereket is üzemeltettek a segédberendezés segítségével, a Claas Jaguar önjáró silózókkal. 1988-tól kezdődően újabb típusokkal bővült minden márkából a hazai önjáró silózógéppark. Bemutatkozott a Csehszlovák SP 8-049 és SP 8-050, a MENGELE SF-5200-as, a Hesston 7720-as széria, a Fortschritt E-282, a Rosztszelmash DON-680, illetve New Holland 1900 és 2200 és a John Deere-5730 és 5830. Megjelentek a Jaguar típusok mechanikus járószerkezet hajtású és összkerék hajtással ellátott típusváltozatai is. A költségnövekedések miatt, még mindig az NDK típusok jelentették a legolcsóbb megoldást a nagyüzemek számára, de egyre észrevehetőbb volt hogy nagyobb motorteljesítményű önjáró silózó gépekre van szüksége a Magyar Mezőgazdaságnak. Ma már nagyteljesítményű Önjáró silózógép gyártásával nagyon kevés márka foglakozik, csak a nagy gyártók maradtak meg a versenyben.