Önjáró rakodógépek

 Az önjáró rakodógépek alkalmazása a magyar mezőgazdaságban lényegében a Vörös Csillag Traktorgyár önjáró forgógémes rakodógép gyártásával indult be Magyarországon, melyet az 50-es évek végén alakítottak ki az akkor már gyártásban lévő elég érdekes kialakítású, jó terepjáró képességű, Dutra 50-es Dömpercsaládból. Egész egyszerűen a billenthető puttony helyére egy hidraulikusan forgatható forgózsámolyt szereltek, és a különböző gémtoldatok illetve kanalak segítségével a legkülönbözőbb mezőgazdasági, ipari, erdészeti, vízgazdálkodási, építőipari illetve kommunális anyagmozgatási munkák elvégzésére alkalmas volt. A rakodót 2 hengeres diesel Csepel márkájú motor hajtotta. Kétkerék hajtású könnyű kezelésű Frak-B1 (Dutra-3500) és a fedett térben is jól alkalmazható Frak-B2 típusok először vezető fülke nélkül majd később fűthető vezető fülkével ellátott változatban is készültek. A fent említett típus gyakorlatilag egészen 1970-ig uralta hazánkban az önjáró rakodógépek kategóriáját, jelentős tételben exportált a gyár külföldi piacokra is belőle. 1971-ben mutatták be a Dutra-6500 110 lóerős csuklós törzskormányzású nagy teljesítményű homlokrakodógépet, melyhez hasonlóan korszerű rakodót egész Európában nem gyártottak abban az időben. A sorozatgyártása 1972-ben indult meg a különböző null szériák megjelenése és tesztelése után. Sajnos a Dutra gyár megszűnése miatt csak néhány száz darabos sorozat készült belőle.
    1975-től 1990-ig a magyar mezőgazdaság önjáró rakodó gép szükségletét nagy részben importból fedezték.  Ettől kezdve az önjáró rakodó gépek 4 nagy kategóriákba sorolódtak. Továbbra is jelen volt a forgógémes rakodógép kategória melynek legnagyobb darabszámban elterjedt változata a Csehszlovákiából importált UN-0.50 és 0.53 típusok voltak. Ezeket a rakodókat zetor motor hajtotta, vezetőfülkével ellátott kényelmes könnyű kezelésű gépeket elsősorban a TSZ magtárakban és gabonaforgalmi vállalatok telepein alkalmazták előszeretettel, de a több mint 8 féle munkaeszközzel a mezőgazdaság egyéb területein is kiválóan használható volt. A másik forgógémes rakodó már nem homlokrakodók kategóriájába tartozik, hisz csak markoló kanállal és egyéb fogó és szorító eszközökkel lehetett használni, az 1978-tól behozott román gyártmányú UTB TIH-445DH majdnem 2 tonna emelőképességű rakodó gépet. Nagyon kis darabszámban értékesítettek belőle. Ebben a kategóriában NDK gyártmányú típus is Fortschritt T-157 néven. A következő kategória a forgótornyos gépek csoportja melynek jellemzője, hogy a rakodógém, a motor, és a vezérlő elemek a vezetőfülkével együtt összeépítve, egy körbeforgást biztosító csatlakozáson keresztül kapcsolódnak a járószerkezetet magába foglaló alvázhoz, teljes körbefordulást lehetővé téve így. Itthon a legismertebb és legelterjedtebb képviselője mezőgazdaságunkban, a hatalmas darabszámban üzemelő Fortschritt/Weimar T-174 és T-174/2 illetve ezek különböző módosított változatai, melyet kisebb változtatásokkal több mint 20 évig gyártott az NDK-beli Fortschritt kombinát. A két hengeres léghűtéses diesel motorral hajtott, összkerékmeghajtású rakodógép nagyon jó terepjáró képességű volt, viszont a vezetőfülkéje nem éppen a kényelmes kategóriába tartozott. További korszerű önjáró forgótornyos kotró-rakodógépek voltak a lengyel Warynszky, a Román Castor és Poclain típusok, a Csehszlovák DH-112, és az orosz EO sorozatú kotró-rakodók illetve ezek lánctalpas változataik, az NDK Fortschritt/Weimar T-185 és az 1987-től megjelenő T-188. 
   A tisztán önjáró homlokrakodók között is két kategória van az egyik, a Csúszva kormányzású hidrosztatikus hajtású kis teljesítményű kompakt rakodó gépek, melyek legnagyobb képviselői a hazánkban 1970-es években a Kaposgép által gyártott UR majd az azt felváltó UNIRAK típusok voltak , de a kezdetektől megtalálható volt a külföldi GEHL márka ilyen jellegű változatai is. Csehszlovákiából is importáltunk hasonló kialakítású, UNC típusjelzésű gépeket.  A Hagyományos önjáró homlokrakodó gépek hatalmas választékban voltak jelen, a hazai Dutra-6500 gyártásának beszüntetését követően. A felépítésükben hasonló gépek csak kormányzásukban mutattak jelentősebb eltéréseket , de döntően a csuklós törzs kormányzás maradt a meghatározó mértékű. A Teljesség igénye nélkül néhány típus az 1975 és 1990 közötti időszak, legismertebb és legelterjedtebb külföldi és hazai gyártmányai közül: A csehszlovák UN-0.70, és UNK-320, a magyar HR-2 és HR-2S, Hunirak-2500 és 3500, Kaposgép-Atlas AR-61B.  a Volvo 640 és 641, stb. Az előzőekben, kategóriánként összefoglalt önjáró rakodógép márkák és típusok többsége még mind a mai napig megtalálható mezőgazdaságunk anyagmozgató gépei között, annak ellenére hogy szinte mindegyik gyártása már sok-sok évvel ezelőtt befejeződött. Meg kell említeni, hogy 1987-ben behozatalra került elsőként hazánkba, az angol gyártmányú JCB gyártmányú teleszkópgémes önjáró homlokrakodó gép is, mely kategória ma már nagy népszerűségnek örvend mezőgazdaságunkban, napjainkban.