A magágykészítés a vetés előtti legfontosabb feladat. Tavasszal és ősszel, valamint attól függően, hogy szántásos vagy forgatás nélküli talajművelést alkalmazunk, más és más típusú magágykészítő gépre van szükség. Vannak kifejezetten szántáselmunkáló és magágykészítő gépek, de más talajművelő eszközök (tárcsa, nehézkultivátor, kombinált talajlazítók) is alkalmasak magágy készítésére. Ezek a gépek általában tarlóhántó eszközök is és a forgatás nélküli művelés alapgépei. melyek a Tarlóhántás és talajlazítás témában kerülnek bemutatásra.
    A szántáselmunkálás gépesítése már a lánctalpas traktorok idejében megkezdődött, de nagy súlyuk miatt igencsak tömörítették a talajt. A gumikerekes traktorok már alkalmasak voltak megfelelő minőségű magágykészítési munkák elvégzésére. Kezdetben a lovas eszközöket húzták, simítót, boronát, hengert, amelyekből jó néhányat egymás mellé kellett kapcsolni, hogy a traktorok teljesítménye ki legyen használva. Így jelentek meg  az első vonógerendák, amikből készült hagyományos vontatott, kerekes vontatott és függesztett típus is. A talajsimítókat általában a gazdaságok maguk készítették fából (eleinte a szekéroldal is megfelelt), de legtöbbször a vonórudakat is. A környei Kombinát hasonlóan járt el, de olyan simítót fejlesztett ki, amelyet később más gazdaságok részére is gyártott már. Ez a híres KS típusú talajegyengető, amelyből többféle munkaszélességű változat is készült, összekapcsolásukból pedig akár 12 vagy 16 méteres simítót is lehetett készíteni (KS-12, KS-16). A másik hagyományos magágykészítő eszköz a fogasborona, amelyből három változat létezik: könnyű, középnehéz és nehéz. A boronafogak típusa is változhat, lehet például egyenes, hajlított végű vagy kanalas. A boronatagokat a simítókhoz hasonlóan egymás mellé kapcsolták és vonógerendával üzemeltették őket. A legelterjedtebbek a Rába gyár HMB és ÖMB boronái voltak, amelyek számtalan változatban készültek és itt készült hozzájuk a vonógerenda is.
    A simító és a borona egymás elé vagy mögé kapcsolásával megjelentek a kombinált magágykészítő gépek elődei. Rendszerint ezeket is elkészítették maguknak a gazdaságok és a TSZ-ek. Általában eszközhordókat készítettek, amikre simítót és boronát szereltek. Szántáselmunkálásnál elöl volt a simító, utána a borona, magágykészítésnél pedig fordítva. A gépgyártók közül a környei kombinát gyártott talajsimítót S2-H/R típusjellel, melyen már pálcás hengerborona is volt. Sok helyen azonban a hátsó hengerborona sort fogasborona tagokra cserélték, így finomabb magágyat lehetett vele készíteni. Az alaptípus inkább csak szántáselmunkálásra volt jó, vagy a magágykészítés első fázisához. Az őszi vetésű növények magágykészítésre általában nehéz magágykészítőnek használtak amelyek egyik legjellegzetesebb típusa a magyar gyártmányú VNK-3,2 típus amelyet a hetvenes évek elején kezdtek bevezetni hazánkban. Külföldi importból is kerültek be nehéz magágykészítők pl. a John Deere-925 AH 4,5 méter munkaszélességű típus, vagy a Német Rau Multitiller cserélhető variálható művelőelemekből álló magágykészítő.
    Az "igényesebb" növények finomabb és mélyebb magágyat igényelnek, amelyet nem lehet csak simítóval és boronával elkészíteni. Szükség volt olyan kombinált magágykészítő gépekre, amelyek egy menetben elvégzik a talajfelszín egyengetését, a lazítást és porhanyítást, valamint a visszatömörítést. Az egyengetést továbbra is simítók végezték, de általában kisebbek és rugós felfüggesztésűek (egyengetőlemezek). A lazítást és porhanyítást kultivátorkapák, rugós boronafogak, hagyományos boronatagok, illetve ásó- vagy forgóborona végzi, a tömörítést pedig leginkább pálcás hengerborona. A boronatagokkal, vagy kultivátorkapákkal vagy rugós boronafogakkal felszerelt magágykészítőket kombinátoroknak nevezik és a legelterjedtebb magágykészítő gépek. Magyarországon többféle változatukat gyártották közülük a legismertebb az MC-4 és MC-6 függesztett típusok voltak. Eleinte importból kevés származott (pl.: Regent STW, Kondor, Accord, KPSz-4, 56-KON 800), viszont licenszet azt vásároltunk az NSZK RAU cégtől, amely révén Kecskeméten megkezdődött a RAU Kombimat típusú magágykészítők gyártása függesztett és félig függesztett kivitelben. A Kombimat utódja az ugyancsak Kecskeméten gyártott Unimat típus, amely felépítésben azonos elődjével, de ezen már csak rugós kapákat alkalmaztak. Eleinte csak a 8,4 m széles, félig függesztett változatot gyártották, csak később kezdődött meg a kisebb munkaszélességű, függesztett változatok gyártása. Szintén Kecskeméten gyártották a nagy munkaszélességű, hazai fejlesztésű KOMBI magágykészítő gépet, melyet lehetett függesztett, vagy függesztőkeretre szerelve vontatott gépként is használni. Importból származó az 56-KON 800, függesztett, 8 m munkaszélességű kombinátor, amelyet Csehszlovákiában gyártottak.
    Hazai fejlesztésű magágykészítő gép az ásóborona, amelyet leginkább vegyszerbekeverésre használnak. A környei Mezőgazdasági Kombinát és a Mezőgép Kecskemét volt a két legnagyobb ásóborona-gyártó vállalat. Készültek függesztett és félig függesztett változatok, sokféle munkaszélességben és kivitelben, szántóföldi és gyümölcstermesztési alkalmazásra egyaránt. A Környén gyártott ásóborona család az FK nevet viselte és 5-féle változatban készült. Kettő keskeny, függesztett típus sorközművelésre, valamint három félig függesztett változat szántóföldi munkákhoz. Kecskeméten két ásóborona-család is készült. Az egyik a RÁB, amely Rabewerk licensz alapján készült. Ezekből is készültek sorközművelő, és széles, szántóföldi típusok. A másik itt gyártott ásóborona a KÁB típus, mely kicsit különbözik a RÁB típusoktól. Az egy sor pálcás hengerborona helyett két sor található rajta, valamint a boronatagok menetirányhoz viszonyított állása pont ellentétes a két változatnál. A hazai gyártású ásóboronák mellett az itthoni gyártás beindulása előtt importált ásóboronák között talán a legtöbbet használt és legnépszerűbb típusok a Hankmo-120, 192, 252 és 360 voltak.
   A hazai mezőgépgyártás egyedi termékei közé tartozik a forgóborona is. Ezen a magágykészítő gépen a művelőelemek talajhajtott csillagkerekek. A legismertebb ilyen gép a KRM-8,4 de készült forgóborona kisebb munkaszélességben és függesztett változatban is. Sok került belőle exportra is, mivel ilyen típusú magágykészítőt más országban nem gyártottak. Készült V elrendezésű KRMV típusjelzésű változat is, és 1989-re megjelent a módosított KRM-8,4M, illetve a függesztett FMG-4 változat hasonló művelőelemekből, 100-120 lóerős traktorok után. Külföldi importból az IKR-en keresztül került beszerzésre a Dániai Kongskilde SGB és Kongskilde Germinátor SP-7000, 7 méter munkaszélességben, később a KITE megkezdte az egész Germinátor család hazai bevezetését.
    A szántással egymenetben történő elmunkálás már az 1950-es évek óta foglalkoztatta a mezőgépgyártókat és a gazdaságokat is. Eleinte csak simítót, gyűrűshengert vagy fogasboronát akasztottak az eke mellé, később azonban már kifejezetten ekéhez kapcsolható, vagy ekére szerelhető elmunkáló gépeket is gyártottak. A rászerelhető típusok leginkább forgóborona-tagok, melyekből minden ekefej mellett 1-1 darab helyezkedik el. Ekéhez kapcsolható elmunkáló gépek közül a leghíresebb és hazánkban sokat használt gép a Fortschritt B-452-es, B-601-es és a RÁBA MMG RSZ-2,5 kapcsolt nehéz szántáselmunkálója. Nem csak eke mellett vontatott, hanem rászerelhető elmunkálók is léteznek. Ilyen lehet például egyszerű tárcsalap, forgóborona tag. Minden ekefej mögé egy-egy darab kerül, és a megforgatott földet egymenetben és jó minőségben elmunkálják. A legjellegzetesebb változata a KRM magágykészítő művelőelemeiből kialakított SZE rotációs szántáselmunkáló. Nagyon modern kialakítású a csillagkerekekből és fogastárcsákból kialakított ADH-092-es Csehszlovák szántáselmunkáló.
    Nem kifejezetten szántáselmunkáló vagy magágykészítő munkagép a gyűrűs-, a rögtörő- és a simahenger, inkább tömörítésre, vetés utáni talajlezárásra és tömörítésre használják őket, mégis itt említeném meg őket. A szántáselmunkálásban akkor használják őket, amikor a szántás után nem közvetlenül történik a magágykészítés és a vetés. Ilyenkor gyűrűshengerrel lezárják a talajfelszínt, és ez megóvja a földet a kiszáradástól, valamint a magágykészítést is megkönnyíti. Előszeretettel kapcsolják őket eke mellé, vagy tárcsás boronák mögé. Magyarországon hengerek Debrecenben készültek, a Debreceni Mezőgazdasági Felszereléseket Gyártó Ipari Szövetkezet által. Itt gyártották az SH és NSH simahengereket, a HG és NHG gyűrűshengereket, valamint az RH-3 rögtörő hengereket. Az időszak legvégén került kialakításra a Kecskeméti mezőgép által a HCS hengercsalád 6 és 12 méteres változatai amelyek cserélhető hengerelemekből álltak.