Cukorrépabetakarítás gépei

       A cukorrépa betakarító gépek kialakításának megkezdése egybe esik a mezőgazdaságban bekövetkezett munkaerő változással, A részlegesen gépesített, jelentős kézimunkaerőt igénylő termesztést felváltotta a teljesen gépesített, korszerű agrotechnikai és üzemszervezési módszereket alkalmazó technológia. A gépesítés hazai gondjain hathatós központi intézkedések segítettek. A betakarítás fejlesztése érdekében végzett kutatások és vizsgálatok a gazdaságok igényeinek megfelelően folytak, melyek kis, közepes és nagy területeken termeltek répát. A kis területen cukorrépát termesztő üzemek igényeinek megfelelően 1-3 soros egymenetes vontatott gépek jelentek meg. Az egyik legismertebb itthoni egymenetes egysoros CB-1-es betakarítógépet az olasz Rossi cégtől vásárolt szabadalom alapján gyártotta a Mezőgéptröszt Szekszárdi Mezőgép Vállalata, melynek készült magajáró változata is CB-1M néven. Hasonló felépítésű egysoros, egymenetes gép az ugyanebben az időben megjelent Kleine Automatic-5000 német gyártmányú gép. Az ugyancsak egymenetes Kuhn Rational-2R gépből is érkezett hazánkba, ennek fejező szerkezete forgókéses maró rendszerű, ami elől helyezkedik el a traktoron. Az ugyancsak német Stoll cég BK-400 Super jelű egymenetes féligfüggesztett gépe abban különbözik hogy a lefejezett sor melletti sort szedi ki és gyűjti be. Ilyen változata az fentebb említett Kleine gyártmányú gépnek is volt. A holland Vicon cég már kétsoros, gyűjtőtartály nélküli egymenetes cukorrépa betakarító gépeket gyártott. Az amerikai  John Deere 231-es féligfüggesztett, egymenetes cukorrépa kombájnja már 3 sort takarított be. A Herriau és Moreau cég is gyártott egymenetes gépeket de ezekből hozzánk csak az önjáró változatok jutottak el, abból is csak egy két darab.
   A hárommenetes betakarító gépek alkalmazása először a Barrault Lepine típusú francia gyártmányokkal indult meg Magyarországon, de azok gyártását a cég 1971-ben abba hagyta, amelyet a hatvanas évek végén előzetesen már jelzett. A Szekszárdi Mezőgép Vállalat kihasználva a lehetőséget megvásárolta a francia Barrault cég gépeinek gyártási jogát, és 1966-ban indult meg a fejlesztő munka melynek eredményeként 2 év múlva egy hat sorra alapozott, három menetes cukorrépa betakarító gépcsalád kifejlesztése és gyártása kezdődött, melynek különböző tagjai egymás után készültek el. 1968-ban a CR-6-os vontatott cukorrépa felszedő rakodó, 1969-ben a CK-6-os függesztett cukorrépa kiásó-rendrakó, 1972-ben pedig a féligfüggesztett CF-6 fejező. 1975-re már több mint 500 szekszárdi hárommenetes gép dolgozott az országban. A továbbfejlesztett változatok a CF-6R, a CK-6T , CK-6N és a CR-6N a hetvenes évek második felében, 1975-től jelentek meg.
   A kétmenetes technológia első gépei még 1967-ben érkeztek hazánkba, ezek főleg a csehszlovák 3 soros 3-OCZ fejező  és 3-VCZ kiszedő és rakodó féligfüggesztett gépek voltak. 1986-ban megérkeztek az NDK Fortschritt Kombinát 3 soros E-733-as fejezői és az E-766-os kiszedő rendrakói. A kétmenetes technológiában, amelyet a nagy területen gazdálkodók alkalmaztak, nagy áttörés 1971-ben történt. Ekkor ez a technológia két részre osztott lett. Az egyik kategória a régebben megszokott két menet, a külön fejező és külön kiszedő tisztító rakodó gép. A másik csoport a külön fejező, kiásó rászerelt vagy önjáró gépek, és a cukorrépa rendfelszedő tisztító rakodó gépek. Az első változat jellegzetes gépei a BM-6 fejező és annak fejlesztett BM-6A és BM-6B változatai, mely vontatott gépekkel 6 sor fejezése volt lehetséges. Ezzel a géppel eleinte problémák adódtak, mivel nem rendelkeztünk megfelelő nyomtávállítású 80 lóerős erőgéppel, de ezen igény az MTZ-80/82 traktorok 1974-es megjelenésével gyorsan megoldódott. A vontatott fejező mellett megjelent a Csehszlovák 6-OCS és növelt teljesítményű 6-ORCS önjáró hatsoros fejező gép,  mely jobban megfelelt az itthoni igényeknek, mint az előbb említett orosz gép. A kiszedés, tisztítás és rakodás a NDK-szovjet gyártmányú KSZ-6 önjáró, hatsoros munkaszélességű gépre várt, melyből nagy tételben történtek szállítások hazánkba. Gyártása a mai napig folyik.
   A másik kétmenetes technológia a Herriau gyártmányú francia gépekre alapozódott mely egy önjáró AM-6 jelzésű fejező-kiszedő és rendrakó gépből és egy Herriau Super elnevezésű rendfelszedő-tisztító és rakodó gépből állt. Ezen gépsor a mai napig használatban van még cukorrépa termesztésünkben. A Herriau AM-6 alapgép megfelelő függesztő szerkezet kialakítása után alkalmassá vált a cukorrépa vetés, sorművelés és a permetezés elvégzésére is a legfelsőbb mértékig kihasználva az önjáró alapgép felhasználási lehetőségeit. 1977-ben egy a Herriau AM-6-hoz hasonló kialakítású és rendeltetésű, de teljesen Magyar fejlesztésű önjáró gép kialakítása és tervezése indult meg, melynek eredményeként 1981-ben elkészült  az első 20 darab RTA-602 típusú önjáró cukorrépa fejező-kiszedő, rendrakó gép melyet már úgy alakítottak ki, hogy alkalmas legyen a többi vetési, sorművelési és permetezési műveletre a francia géphez hasonlóan. Az önjáró betakarító 180 lóerős Rába motorral rendelkezett. Sorozatgyártása a nullszéria próbái után a már az elsődleges tapasztalatok alapján módosított RTA-602M típussal indult meg. A felszedés és kocsirakás a már régről ismert hazai CR-6N típussal volt végezhető az RTA után. Az RTA-602 és a CR-6N elemeinek felhasználásával kifejlesztették az első hazai önjáró egymenetes 6 soros cukorrépa kombájnt az RTA-601-est,  ennek viszont a sorozatgyártása nem indult meg.
   1977-től sorban kezdtek el megjelenni a traktorra osztottan szerelhető fejező és kiszedő adapterek. Először a Szekszárdi Mezőgép jelent meg az itthoni Rába-180 eszközhordozó összkerékhajtású univerzális traktorra szerelhető, frontfüggesztésű CF-6RT fejező és a hátsó függesztésű CK-6NR 6 soros kiszedő-rendrakó adapterekkel, majd a Rába-180 gyártásának befejeződése után az előbbi mintájára készített RB jelzésű, John Deere traktorra szerelhető változatot. Ugyan ilyen osztott elrendezéssel behozatalra kerültek az országba a Kleine és a Herriau 6 soros adapterei is. A másik újdonságot a tolt rendszerű, egybeépített cukorrépa fejező, kiszedő és rendrakó adapterek jelentették melyek ugyan már 1982-ben behozatalra kerültek, de megfelelő erőgép híján majd csak 1985-től kezdődött nagyarányú elterjedésük. Az ilyen jellegű adapteres gépek, a traktor hátsó hárompont függesztő szerkezetére szerelve hátramenetben végzik a munkaműveletet. Üzemeltetésükhöz általában 160-180 lóerős, irányváltóval ellátott traktor volt szükséges. Ennek a Zetor-16045, 16145 és a Fiat-1880 DT és 180-90 DT, MB Trac-1500 és 1600 traktorok feleltek meg. Ezekből az adapterekből a nyolcvanas évek második felében nagyon széles választék jelent meg hazánkban, amely a jó fogadtatásnak és nagy népszerűségüknek köszönhető. Ezek mellet az sem elhanyagolható, hogy ezek az adapterek a megfelelő függesztő szerkezet kialakításával egyes itthon használt önjáró silózóval vagy gabonakombájnnal is üzemeltethetők voltak, ha a megfelelő erőgép hiányzott. A teljesség igénye nélkül néhány típus a hazánkban a 80-as évek második felében forgalmazott ilyen adapterekből: Kleine KR-6E és KR-6II, STOLL MRG-6 és MRG-6II, UNSINN Rekord KR-6, Punto-6. Természetesen a gyártók az adapterek mindegyikéhez biztosítottak vontatott felszedő, tisztító és rakodó gépet is, ezek közül a Német Kleine több típussal, (LR, L-6, LZB) is megjelent, de más gyártók mint pl. az ugyancsak német Unsinn is behozta Rekord RAS-79 felszedő rakodóját, illetve Jugoszláviából is érkezett Majevica M-471 jelzésű ilyen jellegű gép is, amely bevezetése mellet elsősorban kedvező ára szólt.
   Az időszak legvégén 1988-89-ben már újra kezdtek teret hódítani az egymenetes vonatott gépek is, (KLeine KR-2 STOLL V-200, V-202, V-300, Moreau DT-14) de megjelentek önjáró egymenetes változatok, mint pl. a Majevica jugoszláv-francia kooperációban készült kombájn, vagy a Matrot cég M-31, és M-41  jelzésű önjáró, egymenetes betakarító gépei, a Herriau Non Stop, vagy a Moreau GR-4 és 6 ilyen jellegű önjáró egymenetes gépek.

● Műszaki adatok ● Archív fotók ● Prospektus ● Mezőgépteszt ● Digitális fotók ● Videó